A győztes, aki másnak adta volna a díjat
Nem mindennap történik meg, hogy valaki átvesz egy rangos egyéni díjat, majd a színpadon arról beszél, hogy szerinte azt inkább a csapattársának kellett volna megkapnia.
Pontosan ez történt a 2026-os Aranylabda-gálán, amikor Lamine Yamal immár harmadszor vehette át az év legjobb fiatal játékosának járó Kopa-díjat. A spanyol tehetség a köszönőbeszédében azonban nemcsak a saját sikeréről beszélt, hanem Pau Cubarsíról is, akiről elmondta, hogy szerinte ő érdemelte volna meg az elismerést.
És őszintén szólva ezzel én is egyetértek.
Félreértés ne essék, Yamal egészen elképesztő futballista. Mindössze 19 évesen már a világ legjobb játékosai között emlegetik, ráadásul az idei Aranylabda-szavazáson a harmadik helyen végzett. Gondoljunk csak bele, ez milyen teljesítmény ilyen fiatalon! A kreativitása, a cselei és a játékintelligenciája miatt szerintem is élmény nézni, ahogyan futballozik.
De akkor mi a helyzet Cubarsíval?
Egy szintén 19 éves játékosról beszélünk, aki belső védőként már a Barcelona és a spanyol válogatott egyik meghatározó embere. Ráadásul ugyanazokat a csapatsikereket érte el, mint Yamal, a világbajnokságon pedig szerintem egyértelműen meggyőzőbb teljesítményt nyújtott.
Na de akkor miért nem ő kapta a díjat?
Én nem azt állítom, hogy Yamal érdemtelenül nyert. Azt viszont igen, hogy szerintem Cubarsí összességében jobb idényt játszott. És egyre inkább úgy érzem, hogy ebben a döntésben nemcsak a pályán mutatott teljesítmény, hanem a két játékos ismertsége is szerepet játszhatott.
Mert azért valljuk be, egy látványos támadót sokkal könnyebb észrevenni, mint egy olyan védőt, akinek a munkája gyakran éppen abban mutatkozik meg, hogy az ellenfél helyzetig sem jut.
Két játékos, ugyanazok a sikerek
Tudjátok, mi a legérdekesebb ebben az egészben? Hogy Yamal és Cubarsí gyakorlatilag ugyanazokat a csapatsikereket ünnepelhette az elmúlt szezonban.
Mindketten a Barcelona meghatározó játékosai, mindketten spanyol bajnokok és Spanyol Szuperkupa-győztesek lettek, nyáron pedig együtt emelhették magasba a világbajnoki trófeát is.
Ez pedig szerintem különösen érdekessé teszi az összehasonlításukat.
Amikor két különböző klubban futballozó játékost hasonlítunk össze, mindig előkerülnek a bajnokságok közötti különbségek, a csapattársak minősége vagy éppen az, hogy ki milyen ellenfelekkel találkozott. Yamal és Cubarsí esetében viszont ezeknek a különbségeknek a jelentős része egyszerűen eltűnik.
Persze attól még, hogy ugyanazokat a trófeákat nyerték meg, nem feltétlenül járultak hozzá egyformán a sikerekhez. És pontosan itt kezdődik az igazán érdekes kérdés.
Hogyan döntjük el, hogy egy szélső támadó vagy egy belső védő teljesített jobban?
Yamal esetében ott vannak a gólok, a gólpasszok, a sikeres cselek és a kialakított helyzetek. Ezek látványos, könnyen értelmezhető statisztikák. Cubarsínál viszont egészen más dolgokat kell vizsgálnunk. A helyezkedését, a megnyert párharcait, a labdakihozatalait, a passzjátékát és azt, hogy mennyire képes megakadályozni az ellenfél támadásait.
És azért valljuk be, az utóbbiakat jóval nehezebb észrevenni egy mérkőzésen.
Ráadásul a Kopa-díj hivatalos szabályzata szerint az egyéni teljesítmény az elsődleges értékelési szempont, a csapatsikerek pedig csak ezután következnek.
Éppen ezért tartom különösen fontosnak a 2026-os világbajnokságot. Mindketten ugyanabban a válogatottban, ugyanazokért a célokért küzdöttek, Cubarsí pedig végül a torna legjobb fiatal játékosának járó díjat is megkapta.
Ez önmagában még nem jelenti azt, hogy automatikusan neki kellett volna megnyernie a Kopa-díjat. De ha a teljes idényük is kiemelkedő volt, akkor szerintem nagyon is számít, hogy a futball legnagyobb tornáján melyikük nyújtott meggyőzőbb teljesítményt.
És ha engem kérdeztek, Cubarsí mellett egészen komoly érveket találunk.
Cubarsí – A teljesítmény, amit nem lehet gólokban mérni
Pau Cubarsí 19 éves. És szerintem ezt néha hajlamosak vagyunk elfelejteni, amikor a teljesítményéről beszélünk.
Ebben a korban a legtöbb futballista még csak próbálja megvetni a lábát a felnőttfutballban, Cubarsí viszont már a Barcelona és a világbajnok spanyol válogatott meghatározó belső védője. Ráadásul olyan magabiztossággal játszik, mintha már tíz éve a legmagasabb szinten futballozna.
És ez nemcsak a világbajnokságon volt így.
A 2025/26-os idényben 48 tétmérkőzésen lépett pályára a Barcelonában, ebből 45 alkalommal kezdőként. A La Ligában a passzpontossága közel 95%-os volt. Ez azért nem kis teljesítmény egy olyan csapatban, ahol a belső védőknek folyamatosan részt kell venniük a labdakihozatalban, és sokszor az ellenfél letámadása alatt kell jó döntéseket hozniuk.
De az igazán elképesztő teljesítményt szerintem a világbajnokságon nyújtotta.
Spanyolország nyolc mérkőzés alatt mindössze egy gólt kapott, és hét találkozót hozott le kapott gól nélkül. Cubarsí pedig mind a nyolc mérkőzést végigjátszotta, Aymeric Laporte oldalán.
Persze ez nem kizárólag az ő érdeme. Egy ilyen védekezéshez az egész csapat munkája szükséges, a középpályásoktól kezdve egészen a kapusig. Viszont Cubarsí szerepe ebben a rendszerben szerintem megkérdőjelezhetetlen.
És akkor nézzük meg egy kicsit a számokat.
A világbajnokságon 671 sikeres passza volt, aminél csak Rodri tudott többet kiosztani. Ráadásul 104 alkalommal játszotta át az ellenfél valamelyik védelmi vagy középpályás vonalát, és 33 progresszív passzt is kiosztott. Utóbbi mutatóban egyetlen védő sem teljesített jobban a tornán.
Na de miért fontosak ezek az adatok?
Mert Cubarsí nem egyszerűen annyit csinál, hogy megszerzi a labdát, majd odaadja a legközelebbi csapattársának. A passzaival képes átjátszani az ellenfél letámadását, megtalálni az üres területeket, és sokszor már a saját térfeléről elindítani egy veszélyes támadást.
Ráadásul nyolc helyzetet is kialakított a világbajnokságon, amivel a belső védők között az első helyen végzett.
És ha valaki szerint ezek csak azért ilyen magas számok, mert Spanyolország rengeteget birtokolta a labdát, annak érdemes megnéznie a döntőben nyújtott teljesítményét is.
Argentína ellen Cubarsí 121 sikeres passzt adott 96%-os pontossággal, hat felszabadítást mutatott be, és hét párharcot nyert meg. Mindezt egy világbajnoki döntőben, 19 évesen.
Nem véletlen, hogy a FIFA végül őt választotta a torna legjobb fiatal játékosának. Ráadásul ő lett a díj történetének első védője, aki elnyerte ezt az elismerést.
Cubarsí nem attól kiemelkedő, hogy mennyi gólt szerez, hanem attól, hogy mennyire meghatározza a csapata játékát anélkül, hogy feltétlenül a reflektorfénybe kerülne.
És szerintem pontosan ez az, amit sokszor nem veszünk észre a védők teljesítményének értékelésekor.
Mert amíg egy támadó egyetlen látványos megmozdulással bekerülhet a mérkőzés összefoglalójába, addig egy belső védő akár kilencven percen keresztül is játszhat hibátlanul úgy, hogy a teljesítményéről alig beszél valaki.
Cubarsí pedig az elmúlt idényben, és különösen a világbajnokságon, szerintem bebizonyította, hogy egy védő is képes annyira meghatározó lenni, mint a legjobb támadójátékosok.
Yamal – Egy 19 éves világklasszis
Mielőtt bárki azt hinné, hogy szerintem Yamal nem érdemelte meg a Kopa-díjat, nézzük meg, milyen szezont is produkált valójában.
57 mérkőzés, 25 gól és 20 gólpassz. És mindezt úgy, hogy a díjátadó idején még mindig csak 19 éves volt. Egészen elképesztő számok, főleg egy olyan játékostól, akinek nem is kizárólag a gólszerzés a feladata.
A La Ligában 16 góllal és 11 gólpasszal zárt, amivel a bajnokság legjobb játékosának is megválasztották. Ráadásul a Bajnokok Ligájában további hat gólt és négy gólpasszt jegyzett, mindössze tíz mérkőzésen. Ezzel ő lett a sorozat történetének legfiatalabb játékosa, aki egyetlen idényben legalább tíz gólban közvetlenül részt vett.
És azért ne felejtsük el, hogy Yamal nem egy klasszikus befejező csatár.
A Barcelona támadásainak egyik legfontosabb alakja. A cseleivel képes megbontani az ellenfél védelmét, a passzaival helyzetbe hozza a társait, és sokszor már azzal is komoly problémát okoz az ellenfélnek, hogy két-három játékost kell ráállítani.
Nem véletlenül emlegetik már most a világ legjobbjai között. Sőt, szerintem a harmadik helyezése az Aranylabda-szavazáson önmagában is hatalmas elismerés. Gondoljunk csak bele, hány játékos álmodik arról egész karrierje során, hogy egyszer bekerüljön a legjobb három közé. Yamalnak ez 19 évesen sikerült.
De akkor beszéljünk a világbajnokságról is.
Yamal nyolc mérkőzésen lépett pályára, és egy góllal, valamint nulla gólpasszal zárta a tornát. Az egyetlen találatát Szaúd-Arábia ellen szerezte, vagyis a kieséses szakaszban már nem tudott közvetlenül góllal vagy gólpasszal hozzájárulni a spanyolok sikereihez.
Persze ez nem jelenti azt, hogy rosszul játszott volna.
Belgium ellen például a mozgásával és a védők lekötésével is segítette a spanyol támadásokat, Franciaország ellen pedig tizenegyest harcolt ki. Ausztria ellen a mérkőzés legjobbjának is megválasztották. Ezek olyan teljesítmények, amelyek nem feltétlenül jelennek meg a gólok és gólpasszok között.
És ez szerintem fontos.
Mert ha Cubarsínál azt mondjuk, hogy nem lehet kizárólag a hagyományos statisztikák alapján megítélni a teljesítményét, akkor ugyanezt Yamal esetében is figyelembe kell vennünk.
Viszont összességében mégis úgy érzem, hogy a világbajnokságon Cubarsí volt a meghatározóbb játékos. Miközben Yamal támadójátéka elmaradt attól a szinttől, amelyet a Barcelonában megszokhattunk tőle, Cubarsí a spanyol védelem egyik legfontosabb embereként végig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott.
És ezzel el is érkeztünk ahhoz, ami számomra az egész díjazás legérdekesebb kérdése.
Yamal elképesztően tehetséges, fantasztikus idényt játszott, és teljesen érthető, hogy sokan őt tartják a legjobb fiatal játékosnak.
De attól, hogy valaki a világ egyik legnagyobb futballsztárja, még nem feltétlenül ő teljesített a legjobban az adott idényben.
És szerintem éppen ezt a kettőt keverjük össze túl gyakran.
Miért a támadók kapják a reflektorfényt?
Van valami, ami szerintem már nagyon régóta jelen van a futballban, mégis meglepően keveset beszélünk róla. Ez pedig az, hogy a támadójátékosok mennyivel könnyebben kerülnek a figyelem középpontjába, mint a védők.
Gondoljunk csak bele. Ha Yamal egy mérkőzésen kioszt két gólpasszt, vagy egy gyönyörű cselsorozat után gólt szerez, másnap szinte biztosan róla beszél mindenki. A közösségi média tele lesz a megmozdulásaival, a sportoldalak pedig egymás után írják a cikkeket a teljesítményéről.
De mi történik akkor, ha Cubarsí kilencven percen keresztül hibátlanul védekezik? Ha folyamatosan jó helyen áll, megakadályozza az ellenfél támadásait, és pontos passzokkal segíti a labdakihozatalt?
Jó esetben kap egy kiemelkedő osztályzatot, és néhány szakértő megdicséri.
Pedig az egyik teljesítmény egyáltalán nem feltétlenül értékesebb a másiknál.
És ez nem csak az én benyomásom. A France Football hivatalos oldalán megjelent elemzés szerint az Aranylabda történetében a győzelmek 76,8%-át támadójátékosok szerezték meg. Ezzel szemben a védők mindössze 5,7%-át.
Na de most komolyan. Tényleg ennyivel jobbak lennének a támadók a saját posztjukon, mint a világ legjobb védői?
Nyilván nem ilyen egyszerű a helyzet. Egy gólt sokkal könnyebb egyetlen játékoshoz kötni, míg egy kapott gól nélküli mérkőzés általában az egész védelem érdeme. De ettől még szerintem nem szabadna háttérbe szorítani azokat, akiknek a munkája kevésbé látványos.
Persze vannak kivételek. Franz Beckenbauer, Matthias Sammer és Fabio Cannavaro is nyert Aranylabdát. A fiatalok díjánál pedig Matthijs de Ligt 2019-ben védőként tudott győzni.
Tehát egyáltalán nem lehetetlen. Csak éppen rendkívül ritka.
És itt térnék vissza Yamal és Cubarsí esetére.
Yamal már most a futball egyik legnagyobb sztárja. Világszerte ismerik a nevét, a megmozdulásai milliós nézettségeket érhetnek el, és gyakorlatilag minden adottsága megvan ahhoz, hogy a következő évtized egyik meghatározó futballikonja legyen.
Ezzel semmi problémám nincs. Megdolgozott ezért a figyelemért.
Viszont szerintem a játékosok körül kialakuló sztárstátusz könnyen befolyásolhatja azt is, hogyan értékeljük a teljesítményüket.
Nem állítom, hogy a Kopa-díjat tudatos marketingfogásként adták Yamalnak. Nem tudhatom, mi alapján döntött az egykori Aranylabda-győztesekből álló zsűri. De azt igenis elképzelhetőnek tartom, hogy egy már világszerte ismert támadó teljesítménye nagyobb súllyal jelenik meg a fejünkben, mint egy kevésbé felkapott védőé.
Ráadásul nézzük meg Cubarsí eredményét is.
A 2026-os Aranylabda-szavazáson a tizenkettedik helyen végzett. Belső védőként. Mindössze 19 évesen!
Szerintem ez legalább annyira elképesztő teljesítmény, mint Yamal harmadik helyezése. Mégis mennyivel kevesebb figyelmet kapott?
Attól, hogy egy játékos kevésbé látványos poszton futballozik, még nem kevésbé meghatározó a csapata számára.
És pontosan ez az, ami engem zavar az ilyen díjazásoknál.
Nem azt szeretném, hogy mostantól minden évben egy védő nyerjen. Azt szeretném, hogy ugyanolyan eséllyel ismerjük el a teljesítményüket, mint a támadókét.
Mert szerintem Cubarsí pontosan az a játékos, aki megérdemelte volna, hogy idén végre ne a nagyobb sztár kapja az elismerést.
Az én döntésem
Azt hiszem, az eddigiekből már egyértelmű, hogy én kinek adtam volna a 2026-os Kopa-díjat.
Pau Cubarsínak.
Nem azért, mert Yamal ne érdemelte volna meg. Sőt, szerintem mindketten olyan idényt játszottak, amire a legtöbb futballista egész karrierje során büszke lenne. De ha választanom kellene kettejük közül, nálam Cubarsí végezne az első helyen.
És ebben most igenis nagy szerepe van a világbajnokságnak.
Két játékosról beszélünk, akik ugyanabban a klubban és ugyanabban a válogatottban játszanak. Ugyanazokat a csapatsikereket érték el, mindketten meghatározó szereplői a Barcelonának és Spanyolországnak. Számomra pedig a teljes idényüket és különösen a világbajnoki teljesítményüket összevetve Cubarsí volt a meggyőzőbb.
De ami ennél is jobban zavar, az a védők megítélése.
Yamal harmadik helyezése az Aranylabda-szavazáson egészen elképesztő teljesítmény 19 évesen. Viszont Cubarsí tizenkettedik helyezése belső védőként szerintem legalább ennyire figyelemre méltó. Mégis mennyivel kevesebbet beszélünk róla?
Nem tudhatjuk, hogy Yamal ismertsége mennyire befolyásolta a szavazókat. De szerintem ideje lenne ugyanakkora figyelmet fordítani azokra is, akik nem a góljaikkal vagy a cseleikkel döntik el a mérkőzéseket.
Mert a futball nem csak a támadókról szól.
És ha valaki 19 évesen már a világ legjobb védői között van, végigjátszik egy világbajnokságot, majd annak legjobb fiatal játékosa lesz, akkor szerintem igenis megérdemelné, hogy az egész idényét is a legmagasabb szinten ismerjék el.
Yamal világklasszis. De nálam 2026-ban Cubarsí volt az év legjobb fiatal játékosa.
Források
A cikkben szereplő eredmények, statisztikák és szakmai megállapítások az alábbi forrásokon alapulnak.
- FC Barcelona – Lamine Yamal harmadik Kopa-díja és nyilatkozata – Yamal 2026-os díja, harmadik Aranylabda-helyezése és Cubarsí teljesítményének elismerése.
- France Football – A 2026-os Aranylabda hivatalos rangsora – Yamal harmadik és Cubarsí tizenkettedik helyezése az Aranylabda-szavazáson.
- France Football – A 2026-os Kopa-díj hivatalos szabályzata – Az értékelési időszak, az egyéni és csapatteljesítmény súlya, valamint a korábbi Aranylabda-győztesekből álló zsűri szavazási rendszere.
- FC Barcelona – Pau Cubarsí hivatalos játékosprofilja – A 2025/26-os idényben lejátszott 48 mérkőzés, a 45 kezdőként teljesített találkozó és Cubarsí csapatban betöltött szerepe.
- Wonderkid Scout – Pau Cubarsí részletes játékosprofilja – A 94,9%-os bajnoki passzpontosság, a párharcok és a labdakihozatalhoz kapcsolódó mutatók.
- Opta Analyst – Miért Cubarsí lett a világbajnokság legjobb fiatalja? – A 671 sikeres passz, a 104 vonalakat áttörő passz, a 33 progresszív passz, a nyolc kialakított helyzet és az Argentína elleni döntő statisztikái.
- FIFA – Pau Cubarsí megnyerte a világbajnokság legjobb fiatal játékosa díjat – A nyolc végigjátszott mérkőzés, Spanyolország hét kapott gól nélküli találkozója és Cubarsí történelmi egyéni elismerése.
- France Football – Lamine Yamal 2025/26-os idényadatai – Az 57 mérkőzés, a 25 gól és a 20 gólpassz a teljes klub- és válogatott idényben.
- FC Barcelona – Yamal a 2025/26-os La Liga legjobb játékosa – A 16 bajnoki gól, a 11 gólpassz és az idény legjobb játékosának járó elismerés.
- FC Barcelona – Yamal történelmi Bajnokok Ligája-rekordja – A hat BL-gól, a négy gólpassz és a legfiatalabb játékosként elért tíz közvetlen gólhozzájárulás rekordja.
- Opta Analyst – Lamine Yamal válogatott statisztikái – A 2026-os világbajnokság nyolc mérkőzése, az egy gól és a nulla gólpassz.
- AS – Yamal világbajnoki teljesítménye a gólokon és gólpasszokon túl – Yamal támadójátékának, helyzetteremtésének és a gólszerzésen túli hozzájárulásának elemzése.
- France Football – Miért nyernek ilyen ritkán Aranylabdát a védők és a kapusok? – Az Aranylabda-győztesek posztok szerinti történelmi megoszlása, különös tekintettel a támadók 76,8%-os és a védők 5,7%-os arányára.
- Juventus – Matthijs de Ligt 2019-es Kopa-díja – Példa arra, hogy belső védő is elnyerheti a világ legjobb fiatal játékosának járó díjat.
*A cikkben szereplő játékosértékelések, az egyéni teljesítmények összehasonlítása és a díjazásban esetlegesen megjelenő médiahatással kapcsolatos következtetések a szerző személyes véleményét tükrözi